BUDAPEST
RÉGISÉGEI
XLVIII
BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM
BUDAPEST, 2015
A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült
SZERKESZTETTE
HANNY ERZSÉBET
SZERKESZTĪBIZOTTSÁG
BENCZE ZOLTÁN
ENDRĪDI ANNA
FARBAKY PÉTER
ZSIDI PAULA
Lektorálták Bencze Zoltán, Révész László, Végh András, Zsidi Paula,
a rajzokat Kuczogi Zsuzsanna, Szalai Emese és Tortoriello Fiorella,
a fotókat Komjáthy Péter és Tihanyi Bence,
az idegen nyelvű kivonatokat Lassányi Gábor, Serege Anikó és Horváth Dániel készítették.
Tördelés: AbiPrint Kft.
HU – ISSN 0133–1892
© BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM, 2015
KIADTA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM
FELELĪS KIADÓ: FARBAKY PÉTER FĪIGAZGATÓ
Nyomdai előkészítés és kivitelezés: Kódex Könyvgyártó Kft.
Felelős vezető: Marosi Attila
Megjelent 300 példányban, Book Antiqua betűkkel
BudRég 48. 2015.
TARTALOM - CONTENT - INHALTVERZEICHNIS
KONFERENCIA – KOLLOQUIUM
R. FACSÁDY Annamária
Emlékezés Kuzsinszky Bálintra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Commemorate Bálint Kuzsinszky . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Konferencia a Magyar Nemzeti Múzeumban (2014. november 5.)
Képriport . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
MÜLLER Róbert
Kuzsinszky Bálint és a Balaton környékének archaeologiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Archaeology of the Balaton region and Bálint Kuzsinszky . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
K. PALÁGYI Sylvia
Kuzsinszky Bálint topográfiája és Veszprém megye római kori kutatásainak újabb eredményei . . . .
Die Topographie von Bálint Kuzsinszky und die jüngsten Ergebnisse der römerzeitlichen Forschungen
im Komitat Veszprém . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
TÓTH Endre
A Keszthely–újmajori temetī és sminkes készletei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Das römische Gräberfeld in Keszthely–Újmajor und seine Schminkgarnituren. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
VISY Zsolt
Kuzsinszky Bálint és Dacia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bálint Kuzsinszky and Dacia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
ZSIDI Paula
Mirīl beszél a hagyaték? A múzeumépítī régész – Kuzsinszky Bálint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Der Museumsgründer Bálint Kuzsinszky. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9
11
13
17
25
31
40
53
62
69
74
75
80
TANULMÁNYOK – STUDIES – STUDIEN
BENCZE Zoltán – SZIGETI Judit
A Pesti–síkság honfoglalás és kora Árpád–kori temetīi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Cemeteries from the Hungarian conquest and Arpadian ages on the Pest Plains . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
BERNERT Zsolt – BÍRÓ András Zsolt
Antropológiai összesítés a Pesti–síkság és a Csepel–sziget dél–budapesti részének honfoglalás
és kora Árpád–kori temetīirīl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
An anthropological summary about the Pest Plains and northern part of Csepel Island during the hungarian
conquest and Arpadian ages . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
GYÖNGYÖSSY Márton
Város és pénzverde a késī középkori Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Stadt und Münzanstalt im spätmittelalterlichen Ungarn. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
LASSÁNYI Gábor – VASS Lóránt
Az „utolsó” rómaiak – Adatok Aquincum polgárvárosának kései történetéhez egy agancsfésű
kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
The “last Romans” - New data to the Late Roman history of the Aquincum Civil Town as it is revealed
by an antler comb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
B. SZABÓ János – KANYÓ Ferenc – SPEKNER Enikī
Hogyan kerülhetett Sicambria Óbudára? Egy hagyomány genezise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
How did Sicambria get to Óbuda? Genesis of a tradition from Eckhardt to Kézai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
95
113
131
137
139
168
169
179
189
203
KÖSZÖNTÉS – GREETING – BEGRÜSSE
KOROM Anita
Nagy Margit köszöntése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ad Honorem Margit Nagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
KOVÁCS Valéria
Nagy Margit tudományos munkáinak válogatott bibliográfiája
Ausgewählte Bibliographie der wissenschaftlichen Tätigkeit von Margit Nagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
BORDÁS Attila
Nagy Margitnak a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseirīl és helyszíni szemléirīl
Die registrierten Dokumentationen von Margit Nagy in der Datenbank des Budapester Historischen
Museum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
RÖVIDÍTÉSEK – Abbreviations – Abkürzungen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
207
208
209
213
215
BUDAPEST RÉGISÉGEI XLVIII. 2015.
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK
AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ
EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
Aquincum polgárvárosának késī római történetét jelenleg még sűrű homály fedi. Sem a település elhagyásának, feladásának idīpontját nem
ismerjük, sem azt, hogy a város mekkora részét
használták még ebben az idīszakban. A kérdés
vizsgálatához ma jó részt a 20. század elején végzett, csak részben dokumentált ásatások adataira,
késībbi részleteiben publikálatlan feltárásokkal
kapcsolatos megállapításokra, valamint az elmúlt
két évszázadban elīkerült szórványleletekre támaszkodhatunk.1
2009–ben a polgárvárostól keletre húzódó gázgyári temetī egyik igen erīteljesen bolygatott temetkezésének mellékleteként egy olyan tárgy,
egy agancsfésű, került elī, amely egyértelműen a
késī római idīszakra datálható. Ennek a tárgynak a feldolgozása kapcsán igyekszünk bemutatni a város kései idīszakára vonatkozó adatokat a
város környéki temetīkben talált késī római temetkezések alapján.
1. KÉSĪ RÓMAI TEMETKEZÉSEK
A POLGÁRVÁROS KÖRNYEZETÉBEN
(1. kép)
1. 1. A VÁROS BELSĪ TERÜLETE
A polgárváros területén 1975–ben a Sújtás utca és
a Keled utca sarkán dél–északi tájolású, téglasír
került elī egy kábelfektetési munka során.2
A polgárváros délkeleti felében 1912–13 között
egy dél–északi tájolású ókeresztény kettīs keresztény bazilikaként interpretált épületegyüttes került a felszínre, amelynek alaprajzát Nagy Lajos
közel 30 évvel késībb publikálta.3 A feltárásokból
sajnos mindössze két kīemlék: egy faragott kīrács, valamint egy oszlopfī töredék4 azonosítható
az Aquincumi Múzeum Gyűjteményében. A publikált alaprajzon ezen kívül kelet– nyugati tájolású kīláda sír, valamint talán két további temetkezés látszik.
A fenti temetkezések a város belsejében találhatóak, így szinte biztos, hogy a keleti városrész
felhagyása után kerülhettek a földbe.5
1. 2. A VÁROS DÉLI ELĪTERE
A polgárváros déli elīterében, a Szentendrei úttól
keletre, több mint 50 csontvázas, kīláda és épített
habarcsos téglasír került elī.6 Ezeket az ásató elīzetesen a 4. század második felére keltezte.7
A jórészt kirabolt sírok alig tartalmaztak datálható mellékleteket. Az épített habarcsos tégla
sírok azonban az újabb kutatások fényében nem
kizárt, hogy korábbra, a 3. század második felére,
a 3–4. század fordulójára keltezhetīek.
Az egyik itt, a Záhony utca–Sújtás utca sarkán
1998–ban feltárt kelet–nyugati tájolású, bolygatatlan gyermeksír ugyanis egy olyan fehér, gömbtestű üvegpalackot tartalmazott,8 amely a Kr. u. 3.
századra és 4. század elejére keltezhetī.9
Hasonló, téglából épített sírt többet is ismerünk a Gázgyár10 területérīl. Többségük kelet–
nyugati tájolású. Ilyen, részben másodlagosan
felhasznált téglákból épített temetkezés ismert a
4
5
6
1
2
3
PÓCZY 1964; NAGY T. 1973. 121; NAGY M. 1993. 354; ZSIDI 2002.
119–123.
„Aquincum ÉK–i sarkától É–ra 12 m–re (…), 118 cm mélységben csontvázas sír, tegula béléssel. A váz medencétīl lefelé
hiányzik, tájolása D–É. A sír kīlapokkal volt körülvéve.” R.
Petī Mária jelentése: BTM Adattár 174–77.
NAGY L. 1940. 246–258.
7
8
9
10
PÓCZY–ZSIDI 2000. 17–18.
A város belsejének felhagyására vonatkozóan fontos adattal
szolgál a szakirodalomban mára szinte elfelejtett, 80 darabból
álló késī római éremlelet, amelyet Kuzsinszky Bálint talált
még a Victorinus mithraeum pusztulási rétege fölött. A legkésībbi érmek Gratianus pénzei voltak. (KUZSINSZKY 1889. 85–86,
166–167.)
ZSIDI 1999; ZSIDI 2001b; ZSIDI 2002.
ZSIDI 2002b. 144.
ZSIDI 1999. 80–82, 3–5. kép.
Dévai Kata: Késī római temetkezések üvegmellékletei
Pannoniában. Publikálatlan doktori disszertáció.
NÉMETH 1977; Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár
569–77 számú dokumentum; ZSIDI 2001c. 81, 82, 4. kép; LASSÁNYI
2006. 32.; LASSÁNYI 2011. 44–48.
169
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
Filatorigátról11 és a Ladik utcai temetībīl is.12 Intercisa késī római, délkeleti temetījében szintén
találhatóak hasonló (sajnos teljesen kirabolt) sírok, itt azonban a tégla– és kīfalazást vegyesen
használták.13 Fontos megjegyezni, hogy ilyen épített téglasírok Daciában már a tartomány feladása
(Kr. u. 275) elītt elīfordultak.14
Az újabb adatok alapján úgy látszik,15 hogy
ezen méretre vágott, téglából falazott, habarccsal
kikent sírtípus megjelenése az aquincumi polgárváros és katonaváros övezetében a 3–4. század
fordulójára tehetī.
1. 4. SÍRCSOPORT A POLGÁRVÁROSTÓL
1. 3. A POLGÁRVÁROS NYUGATI ELĪTERE
A polgárvárostól keletre a Duna–parti homokdombokon húzódik a település eddigi ismereteink szerint legnagyobb kiterjedésű és sírszámú
temetīje.22 A Duna–parti homokdombokon elterülī nekropolisz elsī sírjaira, négy szarkofágra
még 1830–ban bukkantak az úgynevezett Homokosdűlīben és 1892–ben Kuzsinszky Bálint kisebb leletmentés során további 17 sírt tárt fel itt. 23
1909–1913 között az Óbudai Gázgyár építése során, a terület északi részén, közel száz tégla- és
kīláda-sírt tárták fel. Egy ókeresztény temetīkápolnaként meghatározott, apszissal ellátott épület körül e munkák során nem dokumentálták az
egyszerűbb csontvázas temetkezéseket.
A Kuzsinszky által feltárt sírokról minimális
információ tudható csak. A kīláda sírok jelentīs
részét másodlagosan felhasznált Kr. u. 2–3. századi síremlékekbīl: sírsztélékbīl és szarkofág töredékekbīl állították össze, valamint hagymagombos fibulák is voltak bennük.24 A másodlagosan
felhasznált kīemlékekrīl a korábbi kutatás azt
feltételezte, hogy azokat az Aranyárok menti temetībīl hozták ide,25 de az újabb ásatások alapján
sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy azok nagy-
DÉLNYUGATRA
2009–ben és 2010–ben az egykori Gázgyár területének déli részén a keleti temetītīl mintegy
300 m–re délre egy különálló sírcsoport részletét,
összesen 32 római kori temetkezést tártunk fel.
A vegyes rítusú sírcsoport legkésībbi sírjai a Kr.
u. 3. század második felére,20 esetleg a 4. század
elejére keltezhetīek. Egy négyszögletes kīkerítéses síremlék alatt itt is elīkerült három, falazótéglákból épített, teljesen kirabolt sír.21
1. 5. A POLGÁRVÁROS KELETI TEMETĪJE (2. kép)
A polgárvárostól közvetlenül nyugatra 1975–ben
a nyugati városfaltól mintegy 200 m–re egy fentiekhez hasonló típusú épített téglasírt tárt fel
Póczy Klára.16 Egy a falaktól mintegy 300 méterre nyugatra húzódó mintegy 1 hektáros területen közvetlenül kelet–nyugat irányú „D” utca
folyatatásnak déli oldalán végzett szisztematikus
műszeres leletkutatás során kis számban 4. századi érmek is elīkerültek, úgy tűnik azonban,
hogy ennek az elīvárosi résznek az épületeit már
a 3. század közepe után elhagyták.17 Nagy Lajos
1942–ben említést tett közvetlenül a nyugati városfal elītt talált késī római sírokról,18 azonban
ezek helyzete, sīt egyáltalán pontos lokalizálása
is bizonytalan.19
11
12
13
14
15
16
17
18
19
ZSIDI 2001a. 64–65.
BUDAI BALOGH 2007. 97–99.
VÁGÓ–BÓNA 1976. 20–21;71–72; 72; 121.
MAKKAI–MÓCSY 1986. 563; Apulumban: PROTASE 1959. 399–400;
WOLSKI–BERCIU 1971. 375–378.
A Záhony utcaihoz nagyon hasonló, 3–4. század fordulójára keltezhetī (Dévai Kata meghatározása) fehér, gömbtestű
üvegpalack került (R2540/2013 ) elī Németh Margit 1976–os
gázgyári leletmentésének 4. sírjában (Budapesti Történeti
Múzeum Régészeti Adattár 569–77 számú dokumentum).
2005–ben szintén a Gázgyár területén feltárt 22. számú kirabolt téglasír északkeleti oldalán, a közvetlenül a sírhoz csatlakozó két rövid, keskeny gerendalenyomat egyikében egy
kétfülű, vörös festésű edény (ltsz: 2005.6.330) került elī. E két
temetkezés hozzávetīleges egykorúságát jelzi egy 2000–ben a
Filatorigát kései temetīrészletében feltárt, részben bolygatott
délkelet–északnyugati tájolású, 8. számú (nem épített) téglasír, amelyben a kétfülű kerámiaedény és a fehér, gömbtestű
üvegpalack pontos párhuzamai kerültek elī, egy üveg skyphosszal együtt (ZSIDI 2001a. 65. 5. kép; ZSIDI 2005. 59–60).
PÓCZY 1976. 425.
LASSÁNYI 2013. 28–29.
NAGY L. 1942. 469.
Ugyanis a fenti tanulmányban (NAGY L. 1942. 469) lábjegyzetben hivatkozott Kuzsinszky Bálint által 1898–ban leírt
3. századi szarkofágos temetkezés az úgynevezett Katonai
Mosógyár (=Katonai Anyagszertár=Lókórház) területén került elī, ami viszont már az Aranyhegyi–patak menti római
temetī keleti szélén fekszik a városfaltól mintegy 400 méterre.
(KUZSINSZKY 1900. 43–44.; NAGY L. 1928. 74)
170
20
21
22
23
24
25
Innen származik egy észak–afrikai terra sigillatát is tartalamazó hamvasztásos temetkezés, amely a sírt a Kr. u. 3. század
második felére keltezi LASSÁNYI–VÁMOS 2011.
LASSÁNYI 2011. 44–48.
A temetī kiterjedése természetesen a több mint három évszázados használat idején természetesen változott. Mai ismereteink szerint délen legalább a Záhony utca vonaláig, keleten
a Duna–partig, nyugaton legalább a Gázgyár utcáig tartott.
Az északi határa bizonytalan. Annyi bizonyos, hogy ide tartozott a Duna–parton, a Gázgyár északkeleti részén 1909–1913
között és 1976 között feltárt késī római sírok.
KUZSINSZKY 1892. 446–448.
A feltárásról mindössze két fénykép azonosítható (KUZSINSZKY
1934. 15, 5. kép; NAGY L. 1940. XXXIX tábla) A feltárás összesítī
rajzát és rövid leírását Nagy Lajos publikálta közel harminc
évvel késībb: NAGY L. 1940. 353–355.
NAGY 1942. 469. A itt talált másodlagosan felhasznált síremlékek elsī közlése: KUZSINSZKY 1893. 308–310; KUZSINSZKY 1897. 147,
153, 158–159, 162, 164.
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
részt ugyanennek a temetīnek a délebbi 2–3. századi síremlékeihez tartozhattak.26
Az Aquincumi Múzeum gyűjteményében az
itt talált üvegmellékletek közül jelenleg két darabot lehet biztosan visszaazonosítani az itt talált
anyagból, ezek a 4. század eleje és az 5. század közepe közé datálhatóak.27
Szintén az Óbudai Gázgyár területén került
elī egy négyszögletes építmény, Kuzsinszky Bálint szerint īrtorony, amelyet Nagy Lajos Valentinianus koriként írt le.28 A csak kis léptékű alaprajzról ismert építmény ilyen fajta azonosítását
kérdéssé teszi, hogy a területtīl mindössze 350
méterre északra, 2010–ben egy tégla és éremleletek alapján Valentinianus–korra datált īrtorony
vált ismertté.29
A Gázgyár északi részén ugyanakkor szórványosan az 1930–as években kerültek elī Valentinianus–kori bélyeges téglák.30
A fentieken túl fontos megemlíteni két olyan
leletet, amelynek pontos megtalálási körülményei sajnálatos módon egyelīre nem rekonstruálhatóak.
Az elsī kétfülű, besimított hullámvonalas és
hálómintás díszítésű apró szürke edényt a korai
gázgyári munkák során találták.31 (3. kép) Tóth
Endre legutóbb, a 3. század végi karp betelepítéssel hozta összefüggésbe,32 de a lelīhelyet figyelembe véve inkább kései sírmellékletnek gondolhatjuk.33
A másik fényezett, besimított felületű, szürke
poharat,34 a Gázgyár kapuja közelében II. Constantinus 321–324 között vert érmével együtt találták.35 (4. kép) A tárgyak jó állapota és a leltárkönyv
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
Az újabb feltárások során egy in situ sírsztélé és több síremlék
alapozás került elī a keleti temetīben. LASSÁNYI 2006. 111–112;
LASSÁNYI 2007. 65–67), egy másodlagosan felhasznált kövekbīl
összeállított kīládasírral együtt. Szintén egy levágott tetejű in
situ sírsztélét, valamint több síremlék–töredéket találtunk a
délkeleti temetīben (LASSÁNYI 2011).
50075 és 50087–es leltári számú darabok. Köszönöm Dévai
Katának szíves szóbeli közlését.
NAGY L. 1942a. 754.
BUDAI BALOGH 2011. Varga Gábor szintén kétségbe vonja ennek az épületnek īrtoronyként való értelmezését (VARGA 2011.
118–119).
A BTM adattára 690–78 számú dokumentuma elvben Szilágyi
János 1942–es Gázgyári ásatási naplóját tartalmazza, amiben
szó lehet a leltárkönyv szerint 1943. novemberében talált lelet
elīkerülési körülményeirīl. Sajnos a dokumentáció nem volt
fellelhetī az Adattárban.
KUZSINSZKY 1937, 348.
TÓTH 2009, 104.
Ltsz: 50210. magasság:116 mm perem átmérī: 60 mm.
Leltári szám 54008. magasság: 150 mm perem átmérī: 100
mm.
Ltsz: 54009. AES3. Elīlap: Jobbra nézī gyöngykoszorús
büszt. CONSTANTINVS IVN NOB C hátlap: CAESARVM
NOSTRORVM koszorúban VOT X, Verdejel: SIS, officina nem
olvasható.
oldaljegyzete alapján36 ezeket sírmellékleteknek
tarthatjuk.
A II. Világháború után számos további római
temetkezést, elsīsorban kīláda és földsírt tártak
fel a területen a feszített ütemű leletmentések során. 37
Ezek közül 1952–ben a gázgyári orvosi rendelī
elītt legalább nyolc temetkezést érintett egy csatornaárok ásása, közel a fésűt tartalmazó 1294–es
sírhoz. Az Aquincumi Múzeum rajztárában fennmaradt felmérési rajz alapján hozzávetīlegesen
rekonstruálhatóak a temetkezések. Ezeken egy
épített téglasír, három bolygatott szarkofágtemetkezés, egy kīláda sír és három földsír látható.38 (5.
kép)
Wellner István jelentésébīl39 és az Aquincumi
Múzeum rajztárában fennmaradt vázlatos felmérési rajzból pontosíthatók azoknak az 1958–ban
talált síroknak a helyzete, amelyeknek leletanyagáról Parragi Györgyi 1965–ben egy rövid jelentést tett közzé.40 A cikk adatai azonban több ponton eltérnek az eredeti ásatási dokumentációban
szereplī adatoktól, és a leközölt leletanyag is hiányos. A sírokban talált kevés melléklet alapján
ezek a temetkezések a Kr. u. 3. század végére, a 4.
század elejére datálhatóak.41
Valószínűleg a Kuzsinszky Bálint–féle, közvetlenül a Duna–parton húzódó kései temetīhöz tartozhatott az a hét másodlagos kīemlékekbīl épült
kīláda– és téglasír, amelyet 1976–ban Németh
Margit leletmentés során tárt fel.42 A temetkezésekhez kevés melléklet tartozott, ezek között két
érem, egy ezüstgyűrű és két üvegedény töredék
36
37
38
39
40
41
42
A leltárkönyv széljegyzete szerint: „Gázgyár 1943. XI. 15.
Fīkapuval szemben a csatorna fektetésénél sírlelet.
A részletesebben bemutatottabbakon túl: 1949–ben a samottraktár mellett kerültek elī temetkezések (Aquincumi
Múzeum Rajztár: 38 rajz). 1956–57–ben Kaba Melinda (KABA
1958. 64–66.) tárt fel fakoporsós sírokat. 1962–ben Kaba
Melinda (BTM Ad. 841–79.), 1968–ban Szirmai Krisztina (BTM
Ad. 842–79) végzett leletmentéseket a területen.
Részben ugyanerre vonatkozhat Szilágyi János rövid leírása
a területen végzett munkákról, ebben azonban két épített,
habarcsos téglasírról és egy melléklet nélküli és három, kerámiakorsót is tartalmazó csontvázas sírról számol be. (SZILÁGYI
1955. 409.). Az utóbbi három kerámia mellékletet is tartalmazó csontvázas temetkezés viszont valószínűbb, hogy azonos a
Kaba Melinda és Póczy Klára által 1953–ban pillérlapok ásásakor leírt K–Ny–i tájolású csontvázas sírokkal (KABA–PÓCZY
1955. 97). A feltárásból származó leletanyag nem azonosítható. A pilléralapok helye nagy valószínűséggel azonos a
2006/2007–os ásatás északi részén feltárt pilléralapokkal.
BTM Adattár 340–77.
PARRAGI 1965.
Ilyen például az egyik kīláda–sírban talált Kovrig XIIII/2 típusú hagymagombos, ezüst fibula.
NÉMETH 1977; Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár
569–77–es dokumentum.
171
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
volt. Valószínűleg ugyanezen a területen Zsidi
Paula 1979–ben egy további gyermeksírt tárt fel.43
Szisztematikus kutatásokra, ásatásokra a
Graphisoft ipari park építésével 1996–tól került
sor Zsidi Paula vezetésével.44 A Duna–parton talált római parterīdítés nyomaként értelmezett
cölöpkonstrukciók mellett 1998–ban és 2000–ben
már mintegy 70 római kori sír is elīkerült itt. 45
A keleti temetī valódi mérete és jelentīsége a
2005–tīl szinte évente tartó kutatások során vált
világossá, amikor a modern ipari létesítmények
által kevésbé bolygatott területeken több, mint
1330 római kori temetkezést tártunk fel.46
A hatalmas leletanyag feldolgozása még folyik,47 így csak elīzetes megállapítások tehetīek
a feltárt sírokkal kapcsolatban. A temetīt a Kr. u.
1. század második felétīl48 egészen a 4. századig
használták. A provinciális temetkezési rítusok
szinte teljes spektruma megtalálható itt, közel
egyenlī számban kerültek elī csontvázas és hamvasztásos sírok. 49
A 1998 és 2000 között feltárt 98, valamint a
2005 és 2010 között a gázgyári temetīben feltárt
mintegy 1330 sír mellékleteiben egyértelműen a
3–4. század fordulójánál késībbre keltezhetī emlékanyag szinte teljesen hiányzik.50
A temetīben feltárt késī római korra jellemzī
sírtípusok pontos keltezése bizonytalan: a 18 db
tegulákból összeállított és a falazótéglákból épített öt téglasírt – egy melléklet nélküli gyermektemetkezést leszámítva51 – teljesen kirabolták.
Hasonló sorsra jutott mindkét feltárt kīláda sír is.
(6. kép)
43
44
45
46
47
48
49
50
51
Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár 1238–79 dokumentum. A két ásatásról nem sikerült geodézai felmérést
találnom, bár eredetileg valószínűleg készült ilyen. Talán
erre vonatkozhat Zsidi Paula 1979–es jelentésében lévī megjegyzés, amely szerint: „(a sír) pontos helyét az 1978. évben
feltárt sírokhoz azonosítottuk.” Ez minden bizonnyal inkább
az 1976–os ásatásra vonatkozhat, mivel 1978–ban nem volt temetī feltárás a területen.
ZSIDI 1997.
ZSIDI 1999; ZSIDI 2001b.
LASSÁNYI 2006; LASSÁNYI 2007; LASSÁNYI 2008; LASSÁNYI 2010.
A temetī feldolgozása az OTKA K100956–os projectjének támogatásával valósul meg.
Erre a korai korszakra datálható a már publikált terra sigillata
edény (GABLER et al. 2009. 52–55), de az elīzetes adatok alapján számos jó állapotú, az 1. század második felére keltezhetī
éremmelléklet is elīkerült a sírokból.
A temetī középsī részének rétegtani viszonyaihoz és a temetkezési rítusokhoz lásd: LASSÁNYI 2007, 105–108.
Kivételt képezhet két szórt hamvas temetkezés, amelyek közül a 756. sír II. Constantinus 337–341 között vert kopott follisát, a 789–es temetkezés pedig ugyanennek az uralkodónak
két 341–350 közé keltezhetī follisát tartalmazta. Az utóbbi sír
azonban bolygatott volt.
722. sír.
172
2. AZ 1294. SÍR
A temetkezés a keleti temetī középsī részén folytatott kutatások során került elī 2010–ben. A kelet–nyugati tájolású csontvázas sírnak mindössze
térdtīl lefelé esī része maradt meg, maradványainak felsī részét modern közművek és a többszöri
bolygatás teljesen elpusztította. (7. kép) A lábfejen
szögelt talpú saru vas szögei voltak megfigyelhetīek viseleti helyzetben.52 A bal lábon boka magasságban félköríves agancsfésű feküdt.
A temetkezés minden bizonnyal egyszerű
földsír lehetett. Környezetében több, a gázgyári építkezések által erīsen bolygatott, nagyrészt
nyugat–keleti tájolású koporsós, melléklet nélküli
temetkezés, valamint egy szétdúlt, másodlagosan
felhasznált kīemlékekbīl, (többek között sírsztélébīl és egy oltárkībīl) összállított kīláda sír került elī.53
2. 1. AZ 1294–ES SÍRBAN TALÁLT AGANCSFÉSĸ
Az agancsból vagy csontból készült fésűk elterjedése tekintetében Aquincum kivételes helyet
képvisel a pannóniai késī római anyagi kultúrában. Míg a többi pannóniai település temetīinek késī római leletanyagának legjellegzetesebb
terméke a különbözī típusú, agancsból– vagy
csontból készült fésűk,54 addig Aquincum mindkét városrészébīl, fennállásuk teljes idītartama
alatt csupán öt agancsból készült fésűt ismerünk:
2 korai típusú, kétoldalú fésűt a Víziváros, illetve
a katonaváros Bécsi úti temetījébīl,55 valamint 3
darab púposhátú fésűt, melyek közül kettī a legio
tábor területérīl, egy pedig ugyancsak a Bécsi úti
temetībīl származik.56 Bíró Mária a különbözī
formájú agancs– és csontfésűknek etnikum–jelzī
szerepet tulajdonít.57 Ebben az összefüggésben az
aquincumi fésűk kis számát egy esetleges hadászati megfontolással magyarázza, melynek következtében Aquincumot „zárt városnak” nyilvánították, hogy az idegen barbár elemek elīl
lezárják, emiatt pedig a különbözī etnikumhoz
52
53
54
55
56
57
A vasalt talpú saruval való eltemetés igen gyakori a gázgyári
temetīben. Csontvázas temetkezéseknél a lábbelik nyomait
vagy viseleti helyzetben, vagy általában közvetlenül a holttest mellet találtuk meg (lásd például: LASSÁNYI 2006. 33, 3.
kép; LASSÁNYI 2007. 111, 8. kép.), mind gyermek, mind felnītt
sírokban, de a hamvasztásos temetkezésekbīl is számos ilyen
szögmaradvány került elī. Az elīzetes feldolgozás alapján a
szokás temetī valamennyi korszakában kimutatható az 1–2.
század fordulójától a 4. századig.
LASSÁNYI 2010. 31–32.
BÍRÓ 2012. 15.
BÍRÓ et al. 2012. 94, kat.sz. 172–173.
BÍRÓ et al. 2012. 94–95, kat.sz. 174–176.
A kétoldalú csontfésűket jellegzetesen rómainak tartja, míg a
púposhátú fésűket a nyugati gótokhoz köti. Lásd BÍRÓ 2002.
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
köthetī csontfésűk nem tudtak kellī mértékben
elterjedni ezen a településen.58
Az 1294–es sírban talált 114 mm hosszú, 67
mm széles és 10 mm vastag, három darabból álló
félköríves fogójú agancsból készült fésű nemcsak
az eddig ismert aquincumi fésűtípusoktól eltérī
típust képvisel, de a pannóniai késī római anyagi kultúrának is egyedülálló lelete.59 (8. kép) Bár
tipológiailag a három darabból álló csontfésűk
kategóriájához tartozik, technikai szempontból
fésűnk hét különálló agancslapocskából készült.
Az egysoros fésű központi lapja, amelybe a fogakat is fűrészelték, tulajdonképpen öt kisebb lapból
tevīdik össze. Ezeket a lapocskákat a két félköríves oldalsó borítólapokkal együtt fogtak össze
vas nittszegek segítségével. A fésű elülsī oldalán,
közvetlenül a fogak felett hat, egymástól meghatározott távolságra beszúrt vas nittszeg kapcsolja össze a lapokat. Ugyancsak ezen az oldalon, a
félkörív baloldali záródásához közel egy másik
szeg fogja össze az oldalsó borítólapot. A félkörív csúcsán pedig egy másik nittszeg nyomát lehet
felfedezni. A fésű hátulsó lapján ugyanebben az
elrendezésben, mintegy szimmetrikus tükörképében az elülsī oldalnak, hét nittszeg kapcsolja
össze az oldalsó lapot a központi, fogazott laphoz.
A fésű elülsī oldalapjának a díszítését a fémművességbīl ismert poncolásos vagy betűzdelt technikával kivitelezett geometrikus motívumhalmaz képezi. A félkörív formáját követī díszítés
két párhuzamos vonalból áll, a félkörív szárán,
közvetlenül a nittszegek felett a két párhuzamos
folytonos vonalon pedig egy vízszintesen haladó cikk–cakk motívum figyelhetī meg.60 A fésű
hátulsó lapjának díszítése valószínűleg az erīsen
roncsolódott felület miatt nem folytonos, emiatt
úgy tűnik, mintha a díszítési munkálat befejezésére már nem került volna sor (8. kép. c). A díszítés
elīre eltervezett és arányos kivitelezésébīl is jól
kitűnik, hogy a fésű egy rutinos csontfaragó mesternek a terméke.
A fésűnek az egyediségét azonban nemcsak
a technikai sajátossága adja. A Thomas I. típus
C motívumkincséhez (9. kép) tartozó félköríves
fésű pannóniai késī római kontextusban való
elīfordulása ugyanolyan egyedinek számít, mint
díszítésének félbehagyottsága. A fésű technikai,
formai és díszítési sajátosságait egyszerre szem
elītt tartva, szinte alig találunk pontos analógiát Pannóniában vagy akár az egész Kárpát–medencében. Pannóniában mindezidáig csupán
egy formailag teljesen, díszítésben pedig részben
megegyezī fésűt ismerünk, amelyet analógiaként
lehetne felhozni az aquincumi fésűre. A balácai
villagazdaság XVII. számú épületébīl elīkerült
fésű61 szegecselése (10. kép. 1), az oldallapok összeillesztése és technikai kialakítása szinte teljesen
megegyezik az aquincumi darabbal, csupán az oldallap díszítése tér el. Az aquincumival szemben
a balácai fésű díszítése a poncolt technikát ötvözi
a pontkörös díszítési eljárással, így a díszítés központi részét a poncolt keretben elrendezett különbözī méretű, plasztikus pontkörök adják.
Ha a csont– és agancs fésűk díszítésére használt, fémmegmunkálásban alkalmazott poncolt
díszítési eljárásra keresünk analógiát, megfigyelhetjük, hogy Pannóniában és közvetlen környékén koncentrálódik a legtöbb ezzel a technikával
díszített fésű. T. Bíró Mária megállapítása szerint
a betűzdeléses díszítési eljárás fésűkön alkalmazott technikája pannóniai sajátosság, helyi eredetű és nem hozható összefüggésbe a gepidákkal,
mivel ez a típusú díszítés fīként a félköríves, két
keskeny oldallappal ellátott fésűkön található.
Ez a fésűforma pedig ismeretlen a gepida anyagi kultúrában.62 Fésűnk cikk–cakk díszes motívumának szinte tökéletes mását lehet felfedezni
a gorsiumi63 (10. kép 3), csákvári64 (10. kép 4), intercisai65 (10. kép 5) és nagytétényi66 (10. kép, 6) félköríves fogólapú, két keskeny oldalsó lappal rendelkezī fésűk fogólapján, annyi különbséggel, hogy
ezeken a fésűkön általában a két párhuzamos
betűzdelt vonal helyett négy található, és a végig
futó cikk–cakk füzért felül is két párhuzamos vonal zárja. A betűzdeléses díszítés Pannónia közvetlen környékén, a szarmata lelīhelyekrīl származó kétsoros valamint púposhátú fésűknek is
kedvelt díszítī eleme.67
Ha nem a díszítést, hanem csupán a félköríves fogólappal rendelkezī fésűtípus elterjedését
vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez a fésűforma egyáltalán nem jellemzī a pannóniai anyagi
kultúrára. Elterjedési területe fīleg a germánok
szállásterületére, az Elba környékére, a Balti–tengerhez közel esī észak–németországi és lengyel-
58
62
61
59
60
BÍRÓ 2012. 15.
Leltári száma: 2009.19.4. Lásd: LASSÁNYI 2010. 33, 11. kép; BÍRÓ et
al. 2012. 95, kat.sz. 178.
A fésű készítési technikáját, illetve a díszítésnél használt szerszámokat és technikai eljárásokat Vecsey Ádám részletesen
és nagyon pontosan rekonstruálta, a megmunkálási nyomok
alapján. Lásd VECSEY 2012. 62–63, 44–45. ábra.
63
64
65
66
67
KONCZ–PALÁGYI–PERÉMI 2001. 183–184, 1.–2. ábra.
BÍRÓ 2002. 59.
BÍRÓ 1987. fig 37, 410; BÍRÓ 2000, 56, 112.
BÍRÓ 2002. 56, 115.
BÍRÓ 2002. 56, 116.
BÍRÓ 2002. 56, 113.
PINTYE 2009. 6.kép, 7.kép, 8.kép, 1,3; 12. kép,4; 13.kép, 1–2;
14.kép, 4–5., 15.kép, 3–5.
173
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
országi területekre, a Rajna és Neckar folyók mentére valamint a Marosszentanna–Csernyahov
kultúra szállásterületére tehetīk (11. kép). A Pannóniához közel esī területekrīl csupán szarmata
környezetben jelentkeznek, ahol a Dunakeszirīl
származó példányt68 (10. kép, 7) leszámítva többnyire díszítetlenek.69 Pintye Gábor szerint a többnyire Kr.u. 4. századra datálható fésűk a szarmata
kultúrkörbe valószínűleg nyugatról, a dél–németországi területekrīl kerültek be.70 Sigrid Thomas
megállapítása alapján a félköríves fésűtípus (Thomas I típús) a nyugati germán területeken elīször a Kr.u. 3. század elsī felében, míg az Elba
területeten a 3. század második felében jelennek
meg.71 Közép–Európában ez a fésűtípus Thomas
anyaggyűjtése alapján valamikor a 3. század második felére és a 4. század elsī felére keltezhetī.72
Helga Schach–Dörges megjegyzi, hogy a dél–németországi, a 3. század második felére illetve a 4.
századra datálható fésűtípus darabjai 80%–ban
római lelīhelyekrīl származnak,73 és jelenlétüket a germán–római együttéléssel magyarázza.74
A Licinius érmével datált balácai fésű,75 illetve az
aquincumi agancsfésű alapján Pannóniában ez a
fésűtípus a 4. században jelenik meg elszigetelten. Ez a fésűtípus a Marosszentanna–Csernyahov kultúra lelīhelyein – Mihălăşeni,76 Bârlad,77
Târgşor78 – is megjelennek, de többnyire díszítetlen formában. A moldvai Bârladban, a 4. század
elsī felére keltezett lelīhelyen, egy szervezett, a
Thomas I típusú fésűk gyártására szakosodott
műhelyt azonosítottak be, ahol az egyik darab fogólapján poncolt technikával díszített motívumot
lehet felfedezni.79 Palade megállapítása szerint ez
a típus sokkal elterjedtebb a Marosszentanna–
Csernyahov kultúra északi részein, ahol népszerűbbek a kultúra déli részein elterjedt púposhátú
fésűknél, így eredetét a germán népcsoportok és
a Marosszentanna kultúra hordozóinak érintkezési területéül szolgáló mai Lengyelország északi
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
PINTYE 2009. 13.kép, 2.
PINTYE 2009. 13. kép, 3 (Felsīpakony), 4 (Nagytarcsa–Urasági
dűlī).
PINTYE 2009. 181.
THOMAS 1960. 94.
THOMAS 1960. 92.
SCHACH–DÖRGES 1994. 694.
Schach–Dörges szerint a római kontextusban található fésűtípus a limes elīterében élī alamán népcsoporttal, vagy a germán segédcsapatokkal és a barbaricummal folytatott kereskedelmi viszonyokkal is magyarázható. SCHACH–DÖRGES 1994. 673.
KONCZ–PALÁGYI–PERÉMI 2001. 183.
ŞOVAN 2009. Pl. 10, 2; 12,3; 15,3; 23,1; 31,3; 50,2; 79,3; 104,1; 128,3;
135,2; 155,1; 170,3; 192,2; 237,3; 304, 1a–1b.
PALADE 1966. 261–277.
DIACONU 1965. Pl. LXXIX, 10; Pl. XCIV, 10; Pl. XCV, 9; Pl. XCVI,
7; Pl. XCVIII, 8; Pl. CIX, 12.; DIACONU 1972. 463–468, Fig. 1, 1–2.
PALADE 1966. Fig. 13–14.
174
részéhez köti.80 Diaconu a târgşori temetīben fellelhetī, ugyancsak a 4. század elsī felére keltezhetī fésűtípus eredetét rómainak tartja. Véleménye szerint ez a típus az Elba vidékén megjelenī
egy darabból álló félköríves fésűbīl fejlīdött ki
az al–dunai szakaszon, ahonnan pedig átterjedt a
Przeworsk kultúra területére.81 A Kárpát–medence keleti részén a Marosszentanna–Csernyahov
kultúrán kívül ez a fésűtípus teljesen hiányzik.
Csupán egy félköríves fésű ismert a szamosújvári
(Gherla) katonai tábor területérīl, de ennek régészeti kontextusa tisztázatlan, így római jellege is
megkérdījelezhetī.82
Ha a formát és a díszítés típusát nézzük, akkor
ez a fésűtípus egyértelműen a germán szállásterület északi, nyugati és déli területén koncentrálódik (11. kép). Jó analógia fésűnkre az ezekrīl a
területekrīl származó quenstedti83 vagy a lauda–
königshof–i84 fésű (10. kép, 2). A Marosszentanna–
Csernyahov kultúra nyugati részén elhelyezkedī
Székelyudvarhely–Kadicsfalva határán feltárt település egyik objektumából az aquincumi fésűvel
formában és díszítésben szinte teljesen megegyezī fésű került elī, amit az ásatók a 3–4. századra
kelteznek.85
Amint láttuk, ez a fésűtípus, akárcsak a késī
római kor – kora népvándorláskor fésűinek nagy
része egy viszonylag hosszú használati idīvel
bíró típus, amelyet az egymás mellett, különbözī helyen élī népcsoportok használtak, így etnikum–jelzī szerepe is nagyon problematikus. Bár
elterjedési területe az Elba–vidéket és az északi,
Balti–tengerhez közel esī részeket mutatja a típus
születési helyének, a bârladi agancsmegmunkáló
műhely vagy a székelykeresztúri formailag és díszítésben megegyezī fésű alapján joggal feltételezhetjük, hogy ezt a típust több egymástól távol
esī, más kultúrkörhöz tartozó és máshogy keltezett helyen is gyártották.
3. ÖSSZEFOGLALÁS
A jelenleg rendelkezésre álló régészeti adatok
alapján az aquincumi polgárváros déli és délkeleti temetījében a 3. század utolsó harmadáig,
esetleg a 3–4. század fordulójáig mutathatóak ki
nagyobb számban sírmellékletekkel keltezhetī
temetkezések.
80
81
82
83
84
85
PALADE 1966. 275.
DIACONU 1972. 467–468.
PROTASE–GUDEA–ARDEVAN 2008. 93, nr. 9, Pl. LV, 9.
THOMAS 1960. Abb. 26.
SCHACH–DÖRGES 1994. 697, nr. 11, Abb. 5, 2.
KÖRÖSFĪI–NYÁRÁDI–SÓFALVI 2010. 38, kat.sz. 44.
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
Ennél késībbre keltezhetīek a gázgyári temetī északi zónájában talált, Kuszinszky Bálint
által feltárt sírok legalább is egy része, ahonnan
jellegzetes 4. század közepére– végére, esetleg az
5. század elejére keltezhetī sírmellékletek (fibulák
és üvegtárgyak) is azonosíthatóak az Aquincumi
Múzeum gyűjteményében.
Nem kizárt, hogy szintén ebbīl a korszakból
származik a Gázgyár déli részén, így az 1294–es
sír környezetében feltárt néhány kīláda vagy téglasíros temetkezés is,86 de ezek a sírtípusok már a
3. század második felétīl kimutathatóak. Bár természetesen nehéz keltezni a nagyszámú, melléklet nélküli csontvázas temetkezést is, ugyanakkor
fontos megjegyezni, hogy a 2005 és 2010 között
feltárt temetī réteganyagából is hiányzik a klaszszikus késī római leletanyag, és nagyon kis számban kerültek elī 4. századi érmek is.87
A 1294–es sírban feltárt agancsfésű a polgárváros körzetében talált egyik legkésībbi sírlelet.
A temetkezés mind tájolásban, mind jellegében,
így a lábon talált saruhoz tartozó szögek alapján
jól illeszkedik a környezetében lévī többi sírhoz.
A fésű maga azonban idegen a pannóniai késī
86
87
római anyagi kultúrában, az aquincumi darab is
valószínűleg, akárcsak a hasonló szarmata kontextusból elīkerült darabok, nyugati irányból
jövī hatások eredményeként jelenik meg. Hogy
a fésűtípus a 4. századi hun–alán–gót foederati
kulturális összhatásának eredményével magyarázható, vagy egyéb úton, esetleg kereskedelem
útján kerül ide, mind addig nyitott marad, amíg
több hasonló jellegű fésű nem kerül elī a provinciából.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy 4.
század közepénél késībbi temetkezések a polgárváros környezetében bizonyíthatóan jelenleg csak
a gázgyári temetī északi részén, és kisebb számban a délebbi, 2 – 3. századi temetī területén mutathatóak ki. Az ehhez a fázishoz kapcsolható településrétegeket azonban jelenleg a polgárváros
területérīl még nem ismerünk, így nem kizárt,
hogy a sírok a Duna–part közelében, esetleg a 19.
század elején szórványosan dokumentált katonai
jellegű objektumokhoz (īrtorony?), esetleg az itt
feltételezett kikötī környékén élī népességhez
kapcsolódnak, akiknek anyagi kultúrájában megtalálhatóak voltak a barbár viseleti elemek is.
1998 és 2010 között összesen 25 darab a feltárt mintegy 1432 sír
közül.
Ebben az idīszakban az ásatásokból összesen 258 db érembīl 7 db 4. századi került elī. A numizmatikai feldolgozást
Facsády Annamária végezte.
175
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
IRODALOM
BÍRÓ 1987
BÍRÓ 2002
BÍRÓ 2012
BÍRÓ et al. 2012
BUDAI BALOGH 2007
DIACONU 1965
DIACONU 1972
GABLER ET AL
KABA 1984
KABA–PÓCZY 1955
KONCZ–PALÁGYI–PERÉMI 2001
KÖRÖSFĪI–NYÁRÁDI–SÓFALVI 2010
KUZSINSZKY 1892
KUZSINSZKY 1889
KUZSINSZKY 1893
KUZSINSZKY 1897
KUZSINSZKY 1900
KUZSINSZKY 1934
LASSÁNYI 2011
LASSÁNYI 2013
LASSÁNYI–VÁMOS 2011
MAKKAI–MÓCSY 1986
NAGY L. 1928
176
T. BÍRÓ, M.: Gorsium Bone Carvings. Alba Regia 23. (1987), p. 25–63.
T. BÍRÓ, M.: Combs and comb–making in Roman Pannonia: ethnical
and historical aspect. In: Probleme der frühen Merowingerzeit im
Mitteldonauraum. Brno, 2002., p. 31–71.
T. BÍRÓ M.: Bevezetī. In: BÍRÓ et al. 2012. p. 7–24.
T. BÍRÓ M. –CHOYKE A. M. – VASS L. – VECSEY Á.: Aquincumi csonttárgyak = Bone objects in Aquincum. Budapest, 2012. (Az Aquincumi
Múzeum Gyűjteménye 2.)
BUDAI BALOGH T.: Beszámoló a Ladik utcai temetī újabb sírcsoportjainak feltárásáról = Report ont he excavation of a new group of graves
int he Ladik street cemetery. Aqfüz 13. (2007), p. 88–101.
DIACONU, Gh: Tîrgşor, Necropola din secolele III–IV e.n. Bucureşti,
1965.
DIACONU, Gh: Doi piepteni din os cu mâner semicircular descoperiţi
la Tîrgşor. SCIV 23:3. (1972), p. 463–468.
GABLER, D. – HÁRSHEGYI, P. – LASSÁNYI, G. – VÁMOS, P.: Eastern Mediterranean import and its influence on local pottery in Aquincum.
Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 60. (2009),
p. 51-72.
KABA M.: A Budapesti Történeti Múzeum ásatásai és leletmentései
1976–1982 között. BudRég 25. (1984), p. 455–502.
KABA M. – PÓCZY K.: Budapest III., Óbuda—Gázgyár. ArchÉrt 82.
(1955), p. 97.
KONCZ P. – PALÁGYI S. – PERÉMI Á.: Római kori csontfésűk Balácáról és
Kékkútról. Balácai Közlemények 6. (2001), p. 183–196.
KÖRÖSFĪI Zs. – NYÁRÁDI Zs. – SÓFALVI A.: Bronzkori népek és vizigótok
Székelyudvarhely határában. Kiállítás– és szakkatalógus. Székelyudvarhely, 2010.
KUZSINSZKY B.: Római kori temetī Aquincumban. ArchÉrt 12. (1892),
p. 446–447.
KUZSINSZKY B.: A legújabb aquincumi ásatások, 1887–1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdī, a magánházak, leletek. BudRég 1.
(1889), p. 39–170.
Kuzsinszky B.: Két római kīemlék Ó–Budáról. ArchÉrt 13. (1893), p.
308–310.
KUZSINSZKY B.: Az aquincumi múzeum és kīemlékei. BudRég 5. (1897),
p. 95–164.
KUZSINSZKY B.: Újabb kīemlékek az Aquincumi Múzeumban. BudRég
7–8. (1900), p. 3–66.
KUZSINSZKY, B.: Aquincum: Ausgrabungen und Funde : Führer mit einer topografischen und geschichtlichen Einleitung. Budapest, 1934.
LASSÁNYI G.: Kora bronzkori és római kori temetīrészlet feltárása a
volt Óbudai Gázgyár déli részén. Aqfüz 17. (2011), p. 36–51.
LASSÁNYI G.: Kutatások Aquincum polgárvárosától nyugatra épülī
baseball pályán. Aqfüz 19. (2013), p. 199–205.
LASSÁNYI G. – VÁMOS, P.: Two North–African red slip jugs from Aquincum. ActaArchHung 61. (2011), p. 147–161.
MAKKAI L. – MÓCSY A.: Erdély története 1. A kezdetektīl 1606–ig. Budapest, 1986.
NAGY L.: Pelta díszítés a pannoniai kīemlékeken. ArchÉrt 42. (1928),
p. 68–95.
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
NAGY L. 1937
NAGY L. 1940
NAGY L. 1942
NAGY M. 1993
NAGY T. 1973
NÉMETH 1977
PALADE 1966
PINTYE 2009
PÓCZY 1964
PÓCZY 1976
PÓCZY–ZSIDI
PROTASE 1959
PROTASE–GUDEA–ARDEVAN 2008
SALAMON–BARKÓCZI 1970
SCHACH–DÖRGES 1994
ŞOVAN 2009
THOMAS 1960
TÓTH 2009
ZSIDI 2001a
ZSIDI 2001b
ZSIDI 2001c
ZSIDI 2002
ZSIDI 2005
NAGY L.: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923–
1935 években. BudRég 12. (1937), p. 261–275.
NAGY L.: Az aquincumi ókereszténység újabb emlékei = Neue Denkmäler des Christentums aus Aquincum. ArchÉrt 3:1. (1940), p. 246–256.
NAGY L.: Temetīk és temetkezés. Családi és társadalmi élet. Kereszténység–kontinuitás. In: Budapest története 2. Budapest az ókorban.
(szerk.) Szendy Károly. Bp., 1942., p. 464–485, 525–578, 765–778.
NAGY M.: Óbuda a népvándorlás korban. BudRég 30. (1993), p. 353–
395.
NAGY T.: Budapest története az īskortól a honfoglalásig. In: Budapest
története 1. (szerk.) Nagy T., Györffy Gy., Gerevich L. Bp., 1973., p.
39–216.
NÉMETH M.: B/17. Óbudai Gázgyár. In: RégFüz Ser. 1. No. 30. Bp., 1977.,
p. 21.
PALADE, V: Atelierele pentru lucrat piepteni din os din secolul al IV–
lea e.n. de la Bârlad–Valea Seacă. ArhMold 4. (1966), p. 261–277.
PINTYE G: A Kárpát–medencei szarmata települések csontfésűi.
ArchÉrt 134. (2009), p. 165–195.
PÓCZY K: Aquincum a IV. században. BudRég 21. (1964), p. 55–77.
PÓCZY K.: Keled u. BudRég 24:1. (1976), p. 425.
PÓCZY K. – ZSIDI P.: Ókeresztény emlékek Aquincumban. Bp., 2000.
PROTASE, D.: Şantierul arheologic Alba Iulia. Materiale şi cercetari
arhelogice 6. (1959), p. 397–405.
PROTASE, D. – GUDEA, N. – ARDEVAN, R.: Din istoria militară a Daciei
romane. Castrul roman de interior de la Gherla = Aus der Militärgeschichte des Römischen Dakien. Das Römische Binnenkastell von
Gherla. Timişoara, 2008.
SALAMON, Á. – BARKÓCZI, L.: Bestattungen von Csákvár aus dem Ende
des 4. und dem Anfang des 5. Jahrhunderts. Alba Regia 11. (1970), p.
35–75.
SCHACH–DÖRGES, H: Zu einreihigen Dreilagenkämmen des 3. bis 5.
Jahrhunderts aus Südwestdeutschlan. FBW 19:1. (1994), p. 661–702.
ŞOVAN, O. L.: Necropola de tip Sântana de Mureş–Černjacov de la Mihălăşeni (Judeţul Botoşani). Târgovişte, 2009.
THOMAS, S.: Studien zu den Germanischen Kämmen der Römischen
Kaiserzeit. AFSB 8. (1960), p. 54–215.
TÓTH E.: Studia Valeriana. Dombóvár, 2009.
ZSIDI P.: Településszerkezet kutatása az aquincumi katonavárostól
északra = Research into the settlement structure north of the Aquincum Military Town. Aqfüz 7. (2001), p. 59–67.
ZSIDI P.: Kutatások az aquincumi polgárváros déli elīterében II. =
Research in the southern foreground of the Aquincum Civil Town.
Aqfüz 7. (2001), p. 68–75.
ZSIDI P.: Kutatások az aquincumi polgárvárostól keletre lévī területen = Research in the territory east of the Aquincum Civil Town.
Aqfüz 7. (2001), p. 76–84.
ZSIDI P.: Az aquincumi polgárváros délkeleti elītere az újabb kutatások tükrében = The southeastern foreground of the civil town of
Aquincum in the frame of recent researches. BudRég 35. (2002), p.
143–158.
ZSIDI P.: III. Filatorigát. In: Kincsek a város alatt. Budapest régészeti
örökségének kutatása, 1989–2004. = Treasures under the city. Survey
of the archaeological heritage of Budapest, 1989–2004. (szerk.) Zsidi P.
Budapest, 2005., p. 59–60.
177
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
VÁGÓ–BÓNA 1976
WOLSKI–BERCIU 1971
VARGA 2011
VECSEY 2012
178
B. VÁGÓ, E. – BÓNA, I.: Die Gräberfelder von Intercisa I. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 1976.
WOLSKI, W. – BERCIU, I.: Un nou tip de mormînt descoperit la Apulum şi problema sarcofagelor cu boltă din Imperiul roman. Apulum
9. (1971), p. 375-433.
VARGA G.: Római kori īrtornyok Budapesten : Mítosz és valóság.
ArchÉrt 136. (2011), p. 115–134.
VECSEY Á.: Az állati vázrészek megmunkálása = Utilization of Animal Skeleton Parts. In: BÍRÓ et al. 2012., p. 55–71.
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
THE “LAST ROMANS” - NEW DATA TO THE LATE ROMAN
HISTORY OF THE AQUINCUM CIVIL TOWN AS IT IS REVEALED
BY AN ANTLER COMB
During the large scale rescue excavations carried
out in 2009 in the Eastern cemetery (known also
as the Gas Factory Cemetery or Graphisoft Cemetery) of Aquincum Civil Town a disturbed Late
Roman grave (grave no. 1294) containing a rare
antler comb was discovered.
In the first part of the paper, a short summary
of the Late Roman burials within the Civil Town
is presented. According to the collected data,
burials dated to the late 3rd - early 4th century
are in large number, however graves dated by
their grave goods to the late 4th – early 5th centuries are only in a scarce quantity in researched
area. These late burials were all documented in
the eastern cemetery of the Civil Town which
may suggest that the settlement has shrunk considerably, and only a small area has been populated in the northeastern zone of the former Civil
Town, located possibly on the right bank of the
Danube.
In the second part of the paper a detailed analysis of the antler comb is given determining at the
same time the possible cultural influences in the
background. Combs manufactured of bone or antler are surprisingly scarce in number in the late
Roman material culture of Aquincum, compared
to other Pannonian sites from the same period. In
this respect, the antler comb recovered from grave
no. 1294 south from the Gas Factory represent a
unique and totally unfamiliar find type. Measuring 114 mm in length, 67 mm in width and 10
mm thick, the comb with semi-circular grip was
assembled from seven different antler plates. The
front side of the grip is ornamented with engraved
punched decoration, similar to Roman glass ware.
The unique character of the comb is not merely
due to the applied punched decoration. The comb
belonging to the Thomas I – C ornament type occurs also very rarely in late Roman contexts in
Pannonia. We can hardly find any precise analogies from the province or from the larger region
of the Carpathian Basin. From Pannonia the closest analogy comes from building XVII of the villa
complex from Baláca, although the decoration of
this comb represents a different type of ornamentation. Analogies for the same ornamentation and
decoration techniques, but different comb shapes,
are larger in number, and they were recovered
both from Roman (Gorsium, Csákvár, Intercisa,
Nagytétény) and the neigbouring Sarmatian territories. Meanwhile, the distribution area of bone
and antler combs with semi-circular grips indicates that these combs were popular especially
in the homeland of the Germanic population, in
the northern part of today’s Germany and Poland
and within the distribution area of the Sântana de
Mureș – Chernyakhov culture. The large distribution area of the comb type would suggest that
this type, unlike other bone and antler comb type
from the late Roman Empire – early Migration Period, were used by many different populations in
the same time, regardless of the geographical and
cultural differences. The antler comb recovered
from grave 1294 in Aquincum is one of the latest finds of the Civil Town. Although this type is
totally unusual in the Roman material culture of
Pannonia, it might have arrived in this cultural
landscape from the direction of the western Germanic territories as it is indicated by analogies.
Whether the presence of the comb is due to the
cultural interference of the Hunnic-Alanic foederati from the 4th century A.D, or it arrived here
by commercial route, will remain an open debate
until similar finds will be unearthed in the future.
179
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
1. kép. Késő római temetkezések a polgárváros környezetében
2. kép. A polgárváros keleti (gázgyári) temetője
180
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
3. kép. Besimított edény a Gázgyár területéről
0
5 mm
4. kép. Besimított edény és érem a Gázgyárból
181
182
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
5. kép. Az 1952-es leletmentés sírjai
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
6. kép. Épített téglasír és kőláda sír a keleti temetőből
183
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
7. Az 1294-es sír rajza és fotója
184
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
8. kép. a-c. Az agancsfésű (fotó Komjáthy Péter)
9. kép. A Thomas–féle tipológia I. típusának C motivumkincsének egyik variánsa (THOMAS 1960. Abb. 29,1)
185
LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT
10. kép. 1. Baláca (KONCZ-PALÁGYI-PERÉMI 2001. 2. ábra); 2. Lauda-Königshof (SCHACH-DÖRGES 1994. Abb. 5, 2); 3. Gorsium-Tác (BÍRÓ 2002. 56, 112); 4. Csákvár (BÍRÓ 2002. 56, 115); 5. Intercisa-Dunapentele (BÍRÓ 2002. 56, 116); 6. Nagytétény
(BÍRÓ 2002. 56, 116); 7. Dunakeszi (PINTYE 2009. 13. kép, 2).
186
AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN
11. kép. A Thomas I típusú fésűk elterjedése.
187